Amikor a szeretet segítséget kér

Minden reggel, amikor belenézek a tükörbe, valójában nemcsak az arcomat látom. Azt is látom, hogy mit tettem magamért tegnap, és mennyire becsülöm saját magamat ma. Az embernek szüksége van arra, hogy minden nap lásson valami kielégítőt önmagában – egy apró fejlődést, egy rendezett gondolatot, egy tiszta tekintetet. Ez ad tartást a naphoz.

Számomra a cipő jó metafora erre. Ha koszos, elhanyagolt, az egész megjelenést lehúzza. Hiába elegáns a kabát vagy határozott a fellépés, a poros cipő mindent elárul: azt üzeni, hogy nem figyeltem oda. De ha minden nap szánok pár percet arra, hogy letöröljem róla a sarat, kifényesítsem, akkor nemcsak a bőrt ápolom – magamat is.

A cipő az utat jelképezi, amin járok. Nap mint nap koszolódik, mert haladok, dolgozom, küzdök. A pucolás pedig annak a jele, hogy nem hagyom, hogy a tegnap pora rárakódjon a mai önbecsülésemre. Nem a tökéletesség számít, hanem a rendszeres törődés.

Egy alkoholproblémával küzdő családtaggal együtt élni különös, kettős érzés. Egyszerre látjuk benne azt az embert, akit mindig ismertünk és szerettünk, és közben egyre inkább azt is, ahogy az ital lassan elveszi tőle a figyelmét, az energiáját, a türelmét. Először csak apró változások tűnnek fel: több fáradtság, kimaradó programok, ingerültség. Később már viták, csalódások, ígéretek és újabb visszaesések követik egymást. Ilyenkor a családtagok gyakran tehetetlennek érzik magukat.

Amikor meg akarunk győzni egy családtagot arról, hogy kérjen segítséget, az egyik legfontosabb dolog a hangnem. A vádaskodás és a szemrehányás szinte mindig falakat húz. Ha azt mondjuk: „Miattad megy tönkre minden”, azzal csak még jobban bezárkózik. Sokkal többet ér az őszinte, nyugodt beszélgetés. Például így: „Félek érted. Látom, hogy szenvedsz, és szeretném, ha kapnál segítséget. Nem kell egyedül végigcsinálnod.” A Felépülők központja már az előzetes, állapotfelmérő fázisában támogatja, hogy az első lépéseket ne maga a lehetséges páciens, hanem a családtagok tegyék meg. Több helyen is tartanak ilyesmit, több városban is. Foghatjuk a problémával küzdő szerettünk kezét és „elvihetjük” egy ilyenre. Íme, a részletek: alkoholról leszokás.

Fontos az is, hogy konkrét lehetőséget mutassunk. Nem elég annyit mondani, hogy „menj el kezelésre”. Sokkal megnyugtatóbb, ha megmutatjuk neki, hova fordulhat, milyen programok léteznek, milyen támogatást kaphat. Ha látja, hogy van egy hely, ahol nem elítélik, hanem megértik, könnyebben rászánja magát az első lépésre.

A Felépülők munkássága hitelességet és reményt ad a klienseknek, hiszen olyan emberektől kapnak támogatást, akik pontosan tudják, min mennek keresztül. Van egy 28 napos bentlakásos „alkoholról leszokás” rehabilitációjuk, melynek során olyan, a tengerentúlon is bevált programokat alkalmaznak, ami például a Minnesota-modellből táplálkozik.

A program ráadásul nem ér véget a bentlakásos időszak lezárásával: a résztvevők hosszú távú utógondozásban is részesülhetnek, ami segít megőrizni az elért eredményeket és stabilan haladni tovább a józanság útján.

Az alkoholizmus súlyos probléma, de nem végállomás. A legfontosabb lépés mindig az első: felismerni, hogy segítségre van szükség. A Felépülők szolgáltatásai – az alapos állapotfelméréstől a 28 napos bentlakásos programon át a folyamatos támogatásig – olyan rendszert alkotnak, amely valódi esélyt ad a változásra. Aki elindul ezen az úton, nemcsak a függőségtől szabadulhat meg, hanem visszanyerheti az irányítást saját élete felett, és esélyt kap arra, hogy új alapokra építse a jövőjét.