Két szomszéd, egy kávé és a kérdés, ami eldöntötte a garázsfödém sorsát

Tizenegy éve hordom ugyanazt a barna bőrcipőt. Kétszer volt talpalva, a sarka háromszor cserélve, és a bal orrán van egy karcolás, amit egy hajókorláttól kapott. Mindenki, aki járt már így egy cipővel, tudja, hogy ilyenkor már nem tárgyról beszélünk.

Vasárnap délelőtt a teraszon ültem, kikészítettem a keféket, a színtelen krémet és egy régi pamutrongyot. Ez nálam nem házimunka, hanem az a fél óra, amikor senki nem szól hozzám. A krémet mindig két rétegben viszem fel, az első után hagyom pihenni a bőrt, és csak utána jön a fényesítés. A szomszédom ilyenkor szokott átjönni, mert szerinte az egész pepecselés, de a végeredményt mindig megnézi. Múltkor odáig ment, hogy lefényképezte az orrát, és elküldte a lányának azzal, hogy ilyen cipője neki is lehetne, ha vigyázna rá.

Aznap kávét hozott át, letette a korlátra, és a cipőre bökött, hogy ez a fajta türelem neki soha nem adatott meg.

Innen indult az a beszélgetés, aminek a végén a garázsuk födéméről esett szó, és amit azóta már többször felidéztem magamban. A terraalvany.hu-ról lesz tehát szó.

Ahol elakadt

Azt mondta, hogy a falazással megvoltak, a betonozás dátuma is kitűzve, csak a zsaluzat kérdése maradt nyitva. A brigádvezető, aki a beton miatt jött volna, felsorolt egy csomó mindent, amit be kell szerezni, ő pedig a felénél elveszítette a fonalat. Mint mondta, addig azt hitte, hogy egy födém egyszerű dolog: aláteszel valamit, ráöntöd, kész. A történet vége az lett, hogy a Terra Állvány oldalán találta meg, ami hiányzott, csak odáig még el kellett jutnia.

Megkérdeztem tőle, hogy miért nem kérdezett vissza. Erre kicsit hallgatott, aztán kimondta azt, amit szerintem nagyon sokan éreznek: nem akart hozzá nem értőnek látszani a telkén, ahol ő az építtető. Ismerős érzés. Én is így voltam a cipészemmel az első pár évben, amíg rá nem jöttem, hogy tőle kérdezni nem szégyen, hanem a legolcsóbb tanulás, amit egy ember kaphat. Azóta minden alkalommal megkérdezem, miért azt a talpat javasolja, és általában olyan választ kapok, amit a boltban soha senki nem mondott volna el.

Ez a beszélgetés a kerítésnél körülbelül húsz percig tartott, és a végén ott tartottunk, hogy a szomszédomnak nem szakemberre volt szüksége, hanem valakire, aki a kérdéseit lefordítja. A brigád ugyanis a munkát tudja, de nem az ő fejével gondolkodik.

Ahol megoldódott

A megoldás végül onnan jött, hogy egy ismerőse a Terra Állvány nevét adta meg neki. Az oldalukon a födémzsalu külön kategória, azon belül pedig három részre bontják: van külön födémzsalu rendszer, zsaluanyag és zsaluzati kiegészítők. A szomszédom szerint már ez a hármas felosztás is segített, mert onnantól tudta, hogy a brigádvezető felsorolásában melyik szó mit takar.

Amit ennél is jobban dicsért, az a szaktanácsadás volt. Megírta a Terra Állvány csapatának, mit épít, és díjmentesen kapott hozzá segítséget, ráadásul gyorsan. A cégnek Sóskúton van a telephelye, az M7-es mellett, kamionnal is jól megközelíthető helyen, ami neki azért számított, mert így egy fuvarral el tudta hozni az anyagot, és nem kellett hetekig várnia semmire. Egy betonozás dátumát ugyanis nem lehet csúsztatni: a mixer és a hét ember egy adott szombatra van megbeszélve.

Amikor azt kérdeztem tőle, mennyibe került, csak annyit mondott, hogy ajánlatot kért a méretekkel, mert a födémzsalu esetében a saját munkájára szabott lista jött vissza, nem egy általános katalógus. Ezt a részt megjegyeztem magamnak, mert ahogy a cipőnél sem mindegy, milyen kaptafára készült, úgy egy födémnél is a méretek döntenek.

A betonozás két héttel később ment le, szombat reggel, hét ember és egy mixer. Én a kerítés mellől néztem, kávéval a kezemben, és arra gondoltam, hogy ez a szomszéd fél éve még a saját kérdéseitől félt.

A cipőmet aznap délután újra kikentem. Ő meg átszólt, hogy jövőre a nyaraló teraszát is megcsinálja, és hogy a Terra Állvány kínálatát már el is mentette a telefonjára, ahogyan a terraallvany.hu-t is.