Cipővásárlás közben kaptam a legjobb tanácsot a gyerekek angoljához

Vasárnap délelőtt szoktunk cipőt venni, mert olyankor a legkevesebb a sor, és a gyerekek is kipihentek. Két fiú, hét és tizenkettő, mindkettő félévente nő egy számot.

Régen a tartósságot néztem. Aztán megtanultam, hogy egy gyerekcipőnél a legfontosabb az, hogy este fél hatkor is jó legyen, ne csak reggel a próbafülkében. A talp hajlékonysága, a sarok tartása, a belső varrás helye. Ezeket egy eladó mondta el nekem évekkel ezelőtt, negyedóra alatt, és azóta minden vásárlásnál ezekre nézek rá.

Van egy szabályunk is. A gyerek választ színt és fazont, én pedig azt mondom meg, melyik három közül lehet választani. Ezzel elkerüljük, hogy fél óra alatt eljussunk a sírásig.

A nagyobbik fiam tavaly ősszel három párat próbált fel, és mindegyiket lerúgta magáról. Nem volt vele baj, csak nőtt, és a régi méret már szorított, az új meg lötyögött.

Miközben vártunk a következő dobozra, elkezdtünk beszélgetni a mellettünk álló apukával.

Kiderült, hogy a fia egy évvel korábban ugyanabba az osztályba járt, ahová a miénk, és onnan kanyarodott el a szó.

Azt kérdezte, mi hogy állunk az angollal. Mondtam, hogy sehogy, mert a nagyobbik ötödik óta tanulja, és annyi ragadt rá, amennyi a dolgozatokhoz kell. Erre elmesélte, hogy náluk ez két éve ugyanígy volt, aztán váltottak.

Nem nyelviskoláról beszélt. Azt mondta, hogy a fia egy nyelvstúdióba jár, ahol nincs csoport, és mindenki a maga szintjéről indul. Én ezen fennakadtam, mert nem értettem, hogyan lehet tanítani úgy, hogy nincs évfolyam.

Elmagyarázta. Magántanári csapat dolgozik ott, a tananyag a tanuló céljához igazodik, és a tempóról is ő dönt. Ha valakinek kevés az ideje, kevesebb órát vesz, ha nagyon akar haladni, többet. Nyitvatartási időn belül lehet menni, bejelentkezés nélkül.

Megkérdeztem, mennyi idő alatt látott változást. Azt mondta, hogy a második hónap közepén szólalt meg a fia először magától, és hogy ez nála a tanulási program felénél volt.

Otthon kerestem rá arra, hogy angol nyelvtanfolyamok debrecen, és megtaláltam a helyet, amiről beszélt. A Hollywood Nyelvstúdió debreceni stúdiója volt az, a Füredi úton.

Ami engem meggyőzött, az a fizetés rendszere. Nem kell előre, egy összegben kifizetni a tandíjat, hanem bérletet lehet venni, és havonta, részletekben fizetni. Legkevesebb 20 órát javasolnak havonta, a legtöbb 120 óra lehet, ez heti 5 és 30 óra közötti tempót jelent. Két gyerekkel, egy jövedelemből ez volt az a pont, ahol nem álltam fel az asztaltól.

Van több kedvezményük is. Aki egy hónapban több órát jár, annak olcsóbb lesz az óradíja, a hűségprogrammal pedig további engedmény jár. Aki csak délelőtt vagy csak szombaton tud menni, szintén kedvezőbben jut órához. Több családtag vagy barát egy helyszínre beiratkozásával összevont bérletet is lehet kérni, és ezt mi ki is használtuk, mert végül mindkét fiam elkezdte, néhány hónappal később pedig én is.

A másik dolog, amit a kisebbik miatt fontosnak tartottam: minden modul zárásakor belső vizsgát tesznek, és az eredményről kétnyelvű, angol-magyar oklevél készül. Egy hétévesnél ez sokkal többet ér, mint bármilyen magyarázat arról, hogy miért hasznos a nyelvtudás. Az elsőt a hűtőre tettük, és két hétig mindenkinek megmutatta, aki bejött hozzánk.

Az angol nyelvtanfolyamok debrecen kereséssel egyébként rengeteg találatot kap az ember, és én is végigkattintottam vagy tízet. A különbség az volt, hogy itt egy bemutató alkalomra hívtak, ahol tanultak is a gyerekek, nem csak beszéltünk róla. A végén megmondták, hány óra kell mindkettőjük céljához, és külön papírt kaptunk róla.

Idén tavasszal a nagyobbik vitte le a kisebbiket az órára, mert nekem közbejött valami. Utána a kocsiban azon vitatkoztak, melyikük tud több szót egy állatról, amiről én életemben nem hallottam.

A cipőket azóta is vasárnap vesszük. A múltkor a nagyobbik nézte meg a dobozon a feliratot, és ő mondta el, mit ír a talpanyagról. A három közül azt választotta, amelyiket én is választottam volna, és nem szóltam bele. A Hollywood Nyelvstúdióban azóta a kisebbik megkapta a második oklevelét is, és az az első mellé került a hűtőre.